Vízkorlátozás fenyegeti a Duna túloldalán Somorját – a csallóközi Dunavit környezetvédelmi társulás szerint a probléma gyökere a Duna elterelésében keresendő, és nem csupán a klímaváltozásban. Segíthetne, ha Dunacsúnynál lényegesen több vizet engednének az Öreg-Duna medrébe, amely képes lenne hatékonyan megemelni a környező talajvízszintet.
„A napokban döbbenten olvastuk Somorja városának Facebook-bejegyzését, miszerint a Duna melletti város vízellátása is veszélybe kerülhet. A Nyugat-szlovákiai Vízmű takarékosságra kéri a somorjai lakosokat, amit az aszállyal összefüggő ivóvízkutak vízhozamának csökkenésével indokol. A spórolással ugyan nekünk semmi gondunk, na de mégis hogyan juthattunk idáig? Biztos, hogy csak és kizárólag a klímaváltozás a hibás mindezért? Vagy a felhívás valójában burkolt beismerése annak, hogy valamit elrontottunk, és nem kezdtük el a rendszerszintű felkészülést arra, amire a tudósok évtizedek óta figyelmeztetnek? A Somorja alatti tengernyi víz látványa eddig talán hamis biztonságérzetben ringatta a vízügyi szakmát és a politikai döntéshozókat? Nézzünk a dolgok mögé” – írta bejegyezésében a Dunavit.
Szerintük az ivóvízbázis veszélyeztetettségét elsődlegesen a klíma, de másodlagosan a nem megfelelő vízgazdálkodás okozza. A kialakult helyzet az elmúlt bő 33 év következménye – a Duna elterelése óta görgetik maguk előtt ezeket a strukturális hibákat. „Miért nem jut elég víz a Csallóköz föld alatti vízkészletébe? Íme a valódi okok:
- Az elterelt Duna: A probléma gyökere a Duna elterelésében keresendő, és nem csupán a klímaváltozásban. Segíthetne, ha Dunacsúnnál lényegesen több vizet engednének az Öreg-Duna természetes, kavicsos medrébe, amely képes lenne hatékonyan megemelni a környező talajvízszintet.
- A vajkai ágrendszer eliszaposodása a megfelelő dinamika hiányában: A Dunáról leválasztott ágrendszer vízellátása nem megfelelő. A gyenge művi árasztások miatt a hullámtéri ágakban lelassul a víz. A finom iszap lerakódik a meder aljára, ami szigetelő rétegként működik: konkrétan megakadályozza, hogy a víz beszivárogjon a talajba és táplálja az ivóvízkutakat. A bősi vízlépcső üzembehelyezése előtt az ágrendszer a főmeder szerves része volt, tele volt sóderes, kavicsos zátonyokkal, medrekkel, amelyek táplálták a vízbeszivárgást. Az 1992 után megindult mocsarasodással azonban ez a működés megszűnt. Dinamikusabb, intenzívebb árasztásokra lenne szükség – amit a természetvédők évek óta követelnek – legalább 120 m³/s-os vízmennyiség mellett, amely kimosná az iszapot!
- A szigetelt üzemvízcsatorna és a Körtvélyesi-víztározó: Ezek a hatalmas építmények a gátak védelme és az energiatermelés miatt teljesen le vannak szigetelve. Ebből a hatalmas víztömegből pontosan 0 liter víz jut a talajba.
- Elavult csatornahálózati működtetés: Csallóköz kiterjedt csatornarendszerét régen arra tervezték, hogy a vizet minél gyorsabban elvezesse a szántóföldekről. Ma, a súlyos aszályok idején ezt a stratégiát gyökeresen meg kellene változtatni: vízelvezetés helyett zsiliprendszerekkel vízmegtartásra kellene használni a csatornákat, hogy hidratálják a tájat! Sőt, egyenesen a felvízcsatornából lehetne őket táplálni, jóval több vízzel, mint amennyivel ez jelenleg történik. És persze ebben az esetben is a minél dinamikusabb működtetésben kell gondolkodni.”
Összegzésként a Dunavit szerint több vizet kell juttatni az Öreg-Dunába és annak ágrendszerébe – még annak árán is, ha így a bősi erőmű kevesebb vizet kap, és kevesebb energiát tud előállítani. „Szlovákia stratégiai jelentőségű ivóvízbázisa abszolút elsőbbséget kell, hogy élvezzen! A klímaváltozásra nem lehet az az egyetlen válasz, hogy a lakosságok takarékosságra intjük!!! A vízügy szemléletének végre meg kell újulnia!”
Fotó: Kertész József

